"Tear down the wall!"

Újra és újra felfedezem, hogy Pink Floydék mennyire zseniálisak. Most éppen a The Trial című dalocskájuk miatt.

A szám a The Wall című 1979-es albumon jelent meg és egy briliáns rockopera. Ha ilyet mostanság előadnának, még én is beülnék az operába.

A dal főszereplője Pink, aki idegösszeomlást kapott a lelki traumáktól és a kábítószer-használattól. A perben (The Trial) vizsgálják meg mentális állapotát: emberi érzések kimutatásával és emberi természettel vádolják. A dalban "megszólal" még az ügyész, a bíró, illetve tanúkként az iskolamester, a feleség és az anya is.

Az albumhoz, illetve a dalhoz film/klip is készült. Szintén zseniális a maga nemében. Nem mondom, hogy nincsenek benne meglepő, sokkoló, ízléstelen, groteszk képi elemek, élénk színek, a nyugalmat megzavaró látványelemek - mert aki megnézni, fel kell készülnie: vannak. De éppen ettől lesz annyira-de-annyira...

Ebben is megjelennek a szereplők, néhány egyedítő tulajdonsággal: a bíró ábrázolása leginkább egy két lábon járó ülepre hasonlít, a feleségnek skorpiót megidéző képi jellemzői vannak, az iskolamester egy marionettbábu, az ügyész pedig egy viktoriánus korabeli bíróra hasonlít. És ezt teljesíti ki az ének. Borzongatóan briliáns, ahogy Roger Waters különböző akcentussal énekelve hívja életre a karaktereket: felső osztálybeli brit (bíró és ügyész), észak-angol (anya) és skót dialektust (iskolamester) is felsorakoztat. A feleséghez pedig a saját hangját használja.

Itt van tehát először a szám maga: érdemes ezzel kezdeni, mert az audiális mellé még a vizuális hatás is, hát, sok is elsőre, és el is veszi a teret a szöveg és a dallam teljes élvezetétől. És végig kell hallgatni, hiszen egy hosszabb-rövidebb szünet után érkezünk a csúcsra és fejeződik be a szám.

Ezután pedig itt van a filmrészlet is. És ahogy mondtam: csak saját felelősségre. De akárhogy is: megéri  :)

További érdekességek: http://www.thewallanalysis.com/main/the-trial.html