A jegyellenőr nem egy kedvelt emberfaj. Általános utálatnak örvend, ha szabad ilyet mondani.
Becsületes - és pénzes - ember persze megveszi a bérletet, úgyhogy nincs mitől félnie. Metrólejárónál felmutatja, aztán annyi. Legalábbis ennyi szokott lenni.
Kivéve persze, ha a kedves ellenőrnek rossz napja van és ezt rajtad akarja leverni. Felmutatod neki a bérletet, ami még két napig jó, és mennél tovább, ahogy szoktál. Erre utánadszól és megállít. Elkezdi nézegetni: "Vegye ki a tokból, legyen szíves!" Erre naivan megigazítod, hogy biztosan látsszon a lejárati dátum, mondván: "De látszik, hogy még érvényes..."
Az ellenőr úr kötekedésnek veszi, és ingerületbben újra rád szól, hogy vedd ki. Értetlenkedve és sietősen engedelmeskedsz és az orra alá nyomod. Mire kikapja a kezedből, és mint egy húszezrest elkezdi nézegetni, a fény felé tartja. Majd pofákat vágva visszaadja.
Nem érted az egészet, visszagyömöszölöd a beellenőrzött bérleted a helyére, majd bosszakondva indulsz a mozgólépcső felé, de azért még érezhető gúnnyal utánad szól: "Köszönöm kedvességét és megértését, legyen további szép napja...!"
Máig nem értem, miért neki állt feljebb. Vagy hogy erre miért volt szükség. Igaz történet. Ez a legszebb az egészben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése