Advent? Bécs!

Az adventi Bécsbe utazásnak nagy hagyománya van Magyarországon. Olyannyira, hogy a decemberi hétvégéken több magyar szót hallani az osztrák fővárosban, mint németet.

Persze miért is ne mennénk ki: az igazi bécsi adventi vásár hangulatát - hiába próbáljuk itthon - valamiért nem lehet visszaadni. Mindenki az utcán nyüzsög, az egész város karácsonyi kivilágításban pompázik, a hideg ellen kedélyes árusok fegyvereznek fel minket egy-egy bögre forralt borral és puncsrummal, a kirakodásokban mindent megtalálunk, ami szemnek-szájnak ingere, és az áruk között járva szépérzékünket is kielégíthetjük. Vásárról vásárra, kávézóról kávézóra, kirakodásról kirakodásra szinte észrevétlenül járjuk be Bécs ezerszínű belvárosát.

Ez így nagyon idilli persze, de még szót sem ejtettem a fagyasztó hidegről, a magyar pénztárcának - mondhatni - kevéssé kedvező árakról, és a tömegről. Hiszen ez nem hagyományos tömeg: ez fullasztó, sodró, nem-tudok-mozdulni, ennyi-ember-a-világon-nincs, kezdek-nagyon-frusztrált-lenni tömeg. Hasonló mondható el a szervezetlen szervezett buszos utazásokról is... Ettől még Bécs szép, meg az adventi vásár is szép, persze. Csak ha  már kiutazunk, nem árt ezekkel is számolni.

És hogy még egy kis ajánló is kerüljön a végére: Bécstől tizenpár km-re található a Seegrotte nevű hely, ami nem más, mint Közép-Európa legnagyobb tavasbarlangja. Ha Bécsbe megyünk, ide mindenképpen érdemes ellátogatni. Ne várjunk persze csodát: aranyos idegenvezetés, néhány érdekesség, aztán egy rövidke csónakázás. De gyönyörű a tó a barlangban, csendes, kristálytiszta. És csónakázás közben a lágy aláfestő zene... Az ember teljesen ellazul.