A karácsony nem is lenne az igazi nélküle. Sok-sok töltelék. Nyamm...
Több eredettörténet is ismert, de mi leginkább a pozsonyi kifliset szeretjük emlegetni, mert akkor hozzátehetjük, hogy hungarikum. Eszerint az 1376-ban céhbe tömörült pékek hosszú-hosszú ideig tanulmányozták a pozsonyiak vásárlási szokásait, majd 1559-ben diós és mákos kifliket kezdtek készíteni.
A "legenda" szerint a kiflik hatalmas népszerűségre tettek szert, és széles körben elterjedtek. Majd ebből alakult ki a bejgli, amely az Osztrák-Magyar Monarchia idején, a XIX. században lett közismert mint a karácsonyi sütemények kihagyhatatlan darabja.
A mákos-diós töltelék állítólag paraszti hagyomány: a diót a rontás ellen, a mákot a bőség jelképeként ették.
Ma már találkozhatunk gesztenyés, kókuszos, mogyorókrémes bejglivel is. Sőt, idén már csokisat is ettem: nem kell mondanom, hogy a kedvencem lett :)
Bár háromnapi folyamatos evészet után már igencsak elég belőle. Vagy nem?
Több eredettörténet is ismert, de mi leginkább a pozsonyi kifliset szeretjük emlegetni, mert akkor hozzátehetjük, hogy hungarikum. Eszerint az 1376-ban céhbe tömörült pékek hosszú-hosszú ideig tanulmányozták a pozsonyiak vásárlási szokásait, majd 1559-ben diós és mákos kifliket kezdtek készíteni.
A "legenda" szerint a kiflik hatalmas népszerűségre tettek szert, és széles körben elterjedtek. Majd ebből alakult ki a bejgli, amely az Osztrák-Magyar Monarchia idején, a XIX. században lett közismert mint a karácsonyi sütemények kihagyhatatlan darabja.
A mákos-diós töltelék állítólag paraszti hagyomány: a diót a rontás ellen, a mákot a bőség jelképeként ették.
Ma már találkozhatunk gesztenyés, kókuszos, mogyorókrémes bejglivel is. Sőt, idén már csokisat is ettem: nem kell mondanom, hogy a kedvencem lett :)
Bár háromnapi folyamatos evészet után már igencsak elég belőle. Vagy nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése