Reggeli rohanás, szürke emberek, kávé elvitelre, csípős szél, tömött buszok. Csak a szokásos. Ráadásul elsőajtózik...
Beletelik egy percbe, mire mindenki felmorogja magát a járműre. Még a tegnapinál is lassabban megy a dolog. Végre felszállok, jól megmutatom a sofőrnek a bérletem. És ő csak mosolyog és bólogat. Elé az üvegre pedig kivan ragasztva: "A mosoly és az udvariasság nem kerül semmibe."
Beletelik egy percbe, mire mindenki felmorogja magát a járműre. Még a tegnapinál is lassabban megy a dolog. Végre felszállok, jól megmutatom a sofőrnek a bérletem. És ő csak mosolyog és bólogat. Elé az üvegre pedig kivan ragasztva: "A mosoly és az udvariasság nem kerül semmibe."
Csak így, ilyen egyszerűen. Az adventi-naptár harmadik csokija mellé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése