Egy szóban tudom jellemezni a viszonyulásomat Móricz Zsigmondhoz: döcögős. Vagy rögös. Semmiképpen sem zökkenőmentes. Azt még nem tudom, hogy A galamb papné ezen mit változtatott, de valamit határozottan.
Az indítás a természet lefestésével megfogott, megadta a regény hangulatát. Persze nem voltam túl bizakodó így sem, a sztereotípiáimnak élve előre féltem, hogy lassú, vontatott, unalmas, bovárynés paraszti látképet kapok. Annak ellenére is, hogy százszor hallottuk: "Figyelem figyelem! Revízió! Móricz igazából nem népi író!"
Nem mondom, hogy a regény végére sikerült levetkőznöm minden negatív érzésem és fenntartásom, de minden esetre ha legközelebb egy Móricz-regénnyel van dolgom, legalábbis nem fogok messzire futni.
A történet nem túl bonyolult: egy falusi pap elvesz egy pesti lányt, aki így leköltözik vidékre. A regény egésze egy veszekedéssorozatból áll, aminek több forrása van: a papné nagyon fiatal, meg kell szoknia a feleségként elvárt társadalmi és nemi szerepét, amit persze nehezít, hogy rendkívül szeszélyes és elkényeztetett, ráadásul a társadalmi ranglétrán ezzel a házassággal rendkívül sokat csúszott le, amit szintén nehezen tud megemészteni. A pap pedig próbálja kezelni ezt a helyzetet, miközben féltékeny, bizonytalan, szerelmes és teljes mértékig határozatlan - úgy általában mindenben, ami a feleségével kapcsolatos.
Szerény véleményem szerint a papné a regény nagy részében mesterfokon űzi az olvasó idegesítésének műfaját, és a pap teszetoszasága sem segít, hogy megkedveljem bármelyik karaktert is. Mégis volt valami a regényben, ami miatt - minden idegesítő volta ellenére - szinte élvezettel olvastam. Érzékletesek voltak a leírások, érdekesek voltak a motivációk és érzelmek, az ismétlődő cívódásokra adott reakciók. Az egész valahogy olvásmányosra sikerült, gyorsan pörgettem az oldalakat - mondjuk az is igaz, persze, hogy nem túl hosszú az egész regény.
spoiler
A végével viszont nem vagyok egészen megelégedve: ez a megoldjuk és boldogan élünk, amíg meg nem halunk dolog valahogy nem az igazi. Én valami őrült szenvedély tüzében elkövetett gyilkosságra és feloldásra számítottam. De az sem lett volna a legjobb, hiszen ha pontosan azt kapom, amit várok, mi értelme lett volna elolvasni? És az sem lett volna teljesen kielégítő.
spoiler
Nem tudom. Újraolvasást igényel, aztán eldől. Vagy így, vagy úgy. De ajánlani ajánlom. Ha más haszna nem is volt, felbátorított, hogy nyugodtan kacsintgassak Móricz felé máskor is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése